12És beméne Jézus az Isten templomába, és kiűzé mindazokat, a kik árulnak és vásárolnak vala a templomban; és a pénzváltók asztalait és a galambárusok székeit felforgatá. (Márk 11,11; Luk 19,45; Ján 2,14-16) 13És monda nékik: Meg van írva: Az én házam imádság házának mondatik. Ti pedig azt latroknak barlangjává tettétek. (Ésa 56,7;Jer 7,11) 14És menének hozzá vakok és sánták a templomban; és meggyógyítá őket. (1Móz 6,11-13; Luk 17,26.27) 15A főpapok és írástudók pedig, látván a csodákat, a melyeket cselekedett vala, és a gyermekeket, a kik kiáltottak vala a templomban, és ezt mondták vala: Hozsánna a Dávid fiának; haragra gerjedének, 16És mondának néki: Hallod, mit mondanak ezek? Jézus pedig monda nékik: Hallom. Sohasem olvastátok-é: A gyermekek és csecsemők szája által szereztél dicsőséget? (Zsolt 8,3) 17És ott hagyván őket, kiméne a városból Bethániába, és ott marada éjjel. (Luk 17,35.36) 18Reggel pedig, a városba visszajövet, megéhezék. (Ján 2,19-21) 19És meglátva egy fügefát az út mellett, oda méne hozzá, és nem talála azon semmit, hanem csak levelet; és monda annak: Gyümölcs te rajtad ezután soha örökké ne teremjen. És a fügefa azonnal elszárada. (Luk 13,6) 20És látván ezt a tanítványok, elcsodálkozának, mondván: Hogyan száradt el a fügefa oly hirtelen? (Mát 27,12) 21Jézus pedig felelvén, monda nékik: Bizony mondom néktek, ha van hitetek és nem kételkedtek, nemcsak azt cselekszitek, a mi e fügefán esett, hanem ha azt mondjátok e hegynek: Kelj fel és zuhanj a tengerbe, az is meglészen; (Mát 17,20) 22És a mit könyörgéstekben kértek, mindazt meg is kapjátok, ha hisztek. (Luk 12,42-46)
45És bemenvén a templomba, kezdé kiűzni azokat, a kik adnak és vesznek vala abban, (Mát 21,12; Márk 11,11) 46Mondván nékik: Meg van írva: Az én házam imádságnak háza; ti pedig azt latroknak barlangjává tettétek. (Ésa 56,7; Jer 7,11) 47És tanít vala minden nap a templomban. A főpapok pedig és az írástudók és a nép előkelői igyekeznek vala őt elveszteni: (Márk 11,18; Ján 7,19) 48És nem találták el, mit cselekedjenek; mert az egész nép ő rajta függ vala, reá hallgatván. (Mát 26,64.65)